Férj kora reggel elment futni, harmadszülött meg úgy döntött, hogy akkor ő most alszik. Aminek általában örültem volna, de ma kevésbé, ugyanis délelőttre a védőnőt vártam és elég sűrű napot találtunk (azaz találtam 😀 ) ki. Úgyhogy fogtam a seprűt és a lapátot (na ilyet sem csináltam vagy 20 éve) és azzal abszolváltam a takarítást. Persze amikor éppen kész lettem, Mili felébredt. Aha. Mondjuk ha előbb felébred, akkor akár a porszívót is használhattam volna. Na mindegy.

Közben a gép is lejárt, úgyhogy teregetés. A tegnap kirakott majd megszáradt és utána viharvert ruhák újramosása volt a projekt. Azért a gép dobja mielőtt felsóhajthatott volna, még egy adagot belepakoltam. Kb ez az egy értelme van ennek a hőségnek, a ruhák villámgyorsan száradnak… Védőnő jött, látott, ment. Mi pedig a lányommal eliramodtunk a plázába (posta és nézelődés/vásárlás. Megbízásra. KOMOLYAN!!!). Aztán haza és indulás családlátogatni. Persze a Határ utat is felbontották, persze nem jött alacsonypadlós (és KLÍMÁS!) busz. Csak a régi. A rozoga. A kicsik nyűgösek, mi felnőttek hisztizünk. Rohadtul elegünk van már ebből a melegből. De most komolyan. Már attól leizzadunk, ha megmozdulunk. De megérkezünk a hűvös családi házba és egyszerre minden újra csodálatos…

A családi progi nagyon jól sikerült, rég nevettem/nevettünk ennyit. A töpszlik viháncoltak, a fölnőttek örültek. Fantasztikus volt. Tényleg. Lányom marad, néhány nap múlva megyünk érte. Elindulunk hazafelé, a 4 hapsi és én… Jön a busz (igen a rozoga. Mégis mire számítottál??? 😀 ). Metró. Mili elalszik. Há’ miért is ne aludjon el este negyed 8-kor valahol a kék metró vonalán. Mindegy, apa hős, tartja, hazahozza és berakja a kölköt az ágyába (remélem reggelig húzza a lóbőrt…) Legkisebbnek gyors fürdés és már alszik ő is. Felnőttek lehiggadtak. Nem sikít/kiabál/üvölt/ordít senki. A négyből kettő már alszik. Juppi! 🙂

Holnapi terv: munkának álcázott családlátogatás Veresre. A fiúk intézik a vásárlást és ők várnak holnap ebéddel. Délutánra meg valamit kitalálok, illetve kitalálunk 😉 .

Folyt.köv. 🙂