Ismét sajtótájékoztatón voltam 🙂 Most Balázs nélkül, mert bár elhoztam a bölcsiből ebéd után, a kis napirendje nem szinkronizálta az én programomat, így nem sokkal hazaérkezés után elnyomta őt az álom a babakocsiban. Úgyhogy óvatosan áthelyeztem a dedet a kiságyba és gyors újratervezés. Hirtelen nem is fogtam fel, hogy ez a program most nekem CSAK nekem szól (na meg a sajtó meghívott munkatársainak 😉 ). Most az összes figyelmet a sajtótájékoztatóra tudom fordítani 🙂 . Vízálló szempillaspirlál. Merthogy meghívtak a  Procter & Gamble legújabb “Köszi, Anyu!” kampányfilmjének világpremierjére, tehát – ismerve magam – a sírás garantált (főleg, ha a sorozat előző két filmjére gondolok 🙂 ).

Az “erős anyák” szerepe volt a sajtótájékoztató témája. Jakupcsek Gabriella az esemény moderátoraként beszélgetett a kampány nagykövetével – Hosszú Katinka édesanyjával – Bakos Barbarával, Pálosi Adrienn pszichológus szakértővel, valamint a P&G és a Magyar Olimpiai Bizottság képviselőivel. Katinka, külföldi felkészülési programja miatt személyesen nem tudott részt venni az eseményen, videón keresztül üzent.

Nagyon érdekes és tanulságos beszélgetés volt, Katinka édesanyja számos személyes történetet osztott meg Katinkával kapcsolatban. Az anyai szerepkör széles köréből mikor kellett támogatónak, bátorítónak lennie, mikor kellett kicsit hátérrbe vonulnia…

Bőven sikerült párhuzamot vonnom a saját életünkkel kapcsolatban (bár mi nem világklasszis sportolót nevelünk 🙂 ), hanem két auti manót. Hogy egész más területen, de nagy erőfeszítést kívánnak a mindennapok, mind a gyerektől, mind tőlünk. Menni-csinálni/küzdeni-győzni… Aki ebben nincs benne, fogalma sem lehet arról, mekkora munka van egy-egy szó mögött. Mekkora munka, ha megkóstol egy-egy falat ételt. Mekkora dolog, hogy négyévesen (!) ráül a műanyag kismotorra, vagy játszik a favonattal. Micsoda rohadt nagy meló kitalálni, hogy éppen mi a baj, hogy fáj-e valamije, zavarja-e valami, ijesztő-e valami számára, mert nem tudja elmondani és együtt szenvedtek…

Viszont nekünk minden extrán nagyobb öröm. Egy-egy új szó, egy-egy új cselekvés, egy-egy új íz megkostólása és mi már boldogok vagyunk.

A végére még egy kis személyes a nagyfiamról, bejutott a választott középiskola nyelvi előkészítős informatikai tagozatára. Nagyon örülünk és természetesen nagyon büszkék vagyunk rá! 🙂

Na igen, röpke egy hónap múltán befejezem a bejegyzést. Túl vagyunk megfázáson, hasmenéses mókán, füles dolgokon valamint egy impetigón (ez egy nagyon elegáns megfogalmazás, de valójában az ótvart takarja).

Hiába, a nagycsaládos létnek nemcsak napfényes oldala van 🙂