Ismét egy eseményteli hónapon vagyok túl. Voltam Theta Healing alaptanfolyamon, a(z alap) tudás már megvan, a gyakorlatban nehezebben haladok vele, mint gondoltam. Ennek van egy roppant egyszerű oka. Időhiány…

Mióta a legkisebb is bölcsis, a várt hú majd jól húzom magammal az auti bátyót, finoman szólva várat magára. A “szabad két órám” (ami akkor kezdődik, amikor a skacokat bedobom a bölcsibe és egészen addig tart, míg fél 12-re megérkezem Miliért) hatékony beosztása még várat magára. Jelenleg ilyen foglalatosságok vannak, hogy pl. bevásárlás, takarítás, mosás, főzés… Szóval egy csomó olyan dolog, amit ugyan el kell végezni, de nem igazán segít abban, hogy a kenyérkereső szerepben is (eredményesebben) tetszelegjek. Oké-oké értem, ha van tiszta ruha és van kaja, akkor a família minden területen jobban teljesít…

Megint tanultam valamit magamról. Az hogy alapjáraton optimista és vidám természetű vagyok, az nem jelenti azt, hogy én nem borulhatok ki. Leánykám erőteljesen kamaszodik (értsd: kábé teljesen kikészülök tőle, viszont ezt kompenzálja azzal hogy javult a tanulmányi eredménye), Mili kis vadorzó lett (a karom olyan, mintha macskánk lenne, és megtanultam, hogy anya frizura akkor készül, ha a kiscsizma a lábakon van. Na jó a frizura az erős kifejezés, inkább az aha, oké, akkor gyorsan összefogom…)

Bali elindult :), és most már olyan ellenszenvvel viseltet a kiságy iránt (ami a lakás méreteiből adódóan, egyben a járóka szerepét is betölti), hogy minden egyes benne töltött másodpercet üvöltéssel búcsúztat…

Az autink tanult egy új szót (szuper! 🙂 ), és ez az a szó, az ODA. Akkor használja, amikor megjelenik mellettem itt a gépnél. Jelentése: kotrás anya,  ODA akarok menni a géphez…

Összességében az október szuper jól sikerült.

Theta Healing tanfolyam, Bali elindult, Milinek 1-1 új szó, kamaszodó lánykám rákapcsolt a tanulásra, a nyolcadikos fiam még mindig motivált a tanulásban, Férj élvezi az új munkakörét éééés itt vannak a gazdag nyugati rokonok (azaz a tesómék jöttek néhány napra látogatóba 🙂 ).

Szóval egy nagyszerű hónapot zártunk 🙂

Jaaaa: a futás. És élvezed már? Hááátöööö… Nem, még nem. Illetve néhány alkalommal, egy-egy pillanatig. Amikor elkezdem, már kb. 700 méter után utálom 😀 . És lezajlik, a mi lenne ha levágnám a kört? Akkor Férj sem várna rám 10 percet, hamarabb hazaérnénk a gyerekekhez stbstb…  (Egyszer levágtam: már az elején a jobb térdem baromira fájt, és akkor lecsaltam 1 km-t. És nem dőlt össze a világ…) Aztán meg a büszkeség, hogy lám-lám mekkora király(nő) vagyok, hogy mégiscsak lefutottam… 😀

Szóval remek hónap volt ez az október, na… 🙂