Szeretem a hajnalokat. Mármint azokat, amikor Férjjel ébredek és miután ő dolgozni indult, akkor van egy kis énidőm… (Tegnap Mili éjjel 1-kor ébredt, 3-ig fent volt, akkor Bali kelt… Na ilyenkor belülről zokogok… 😀 )

A Maslow piramis alján az internet és a wifi, én még odabiggyeszteném a kávét is… 😉

Férjhez igazítottam a napirendet, így nagyon korán (értsd, este 10 előtt) megyünk aludni. Ez több okból is jó. Ha a kicsik éjjel nem ébresztenek, akkor lehet SOKAT aludni, ha éjjel bezavar egy röpke két-három órás ébrenlét, akkor meg VALAMENNYIT tudtunk aludni. Ilyenkor dráma nincs (csak a belülről zokogás 😀 ), kávé és kávékrémpor MINDIG van itthon…

Ilyenkor wellnesszezik a fej… Egy tanfolyamnak köszönhetően nem nézek híradót néhány hete. Rengeteg virtuális ismerőst “gyűjtöttem be” a tanfolyam kapcsán, és bizony nagyon jó érzés, hogy mondjuk a fb-on a pozitív emberekkel, pozitív üzenetekkel találkozom 🙂 . Hogy amikor valamelyikünk félve megmutatja egy-egy munkáját, akkor a többség megdicséri. Amikor valaki előbújik a csigaházból, a többi támogatja. Amikor megteszi az első lépéseit, a csoport biztatja… Izgalmas útra sodort a véletlen (ami ugye nem létezik). Egy olyan útmutatást kaptam, és kapok folyamatosan, ami  napról napra mutatja, hogy bizony a helyemen vagyok (vagy arra tartok). A testi, lelki egészség nagyon fontos ahhoz, hogy helyt tudjak állni. Hogy segíteni tudjak. Elsőként a gyermekeimen és magamon. Vagyok annyira önző, hogy “csak” azért, mert két auti gyereket kaptam az élettől, ne keseredjek el. Vagyok annyira pozitív, hogy az adott helyzetből MINDIG meglássam a jót (vagy legalábbis meg akarjam látni).

Nekem mákom van, mert alapjáraton vidám vagyok (ezt megerősítették ismerősök is, amikor megkérdeztem tőlük, hogy mi az első dolog, ami velem kapcsolatban eszükbe jut). De ha nem lennék ilyen, akkor ilyen akarnék lenni. És igen, sok-sok mosolygós, vidám emberrel szeretném magam körül venni. Nem hiszek abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de a hasonló a hasonlónak örül működik. És igen, bizony nekem is néha rohadtul elegem van mindenből. A négy gyermekem közül 2 autista, 1 ADHD-s (hála az égnek, csak ritkán pörög túl, inkább a figyelemzavar a jellemző rá) és van egy teljesen egészséges másfél éves. Én őket kaptam. Nekem az a természetes hogy ők ilyenek. De ez nem jelenti azt, hogy ne buknék ki néha (gyakran). Viszont sziklaszilárd hitem van abban, hogy a ránk szabott feladathoz kapunk erőt is. Vagy legalábbis útmutatást, hogy honnan meríthetünk erőt.

Sűrűsödik az életünk… Nyilván nem véletlen, hogy most került képbe a futás, a theta healing, a meditáció. A kevésbé fontos dolgok elengedése és fókusz a legfontosabbra. A testi-lelki egészségre. Mert csak egy kívül-belül egészséges és erős emberként tudom végigcsinálni ezt.

Az ADHD végül is nem dráma, az autizmus az már egy komolyabb feladat. Ja és a NF is ott lebeg a család feje fölött. Amit tehetünk ezügyben az egészségesebb életmód és a rendszeres szűrések. És akkor a mi részünkről ennyi (remélem itt meg is állunk 🙂 ). Ja, ha azt akarom, hogy a gyerek mozogjon, akkor nekem is mozogni kell? Ha nem akarom, hogy cigarettázzon, akkor én sem dohányozhatok? Ha azt akarom, hogy megegye a zöldséget-gyümölcsöt, akkor ebben is például kell szolgálni? IGEN! (Kivéve autizmusnál, ha az auti nem akar zöldséget/gyümölcsöt/AKÁRMIT enni, akkor Ő NEM FOG enni…)

A saját gyermekeimmel az a tapasztalatom, hogy minket másolnak. Ha azt látják, hogy anya a kanapén tévézés közben csipszet eszik, akkor azt, ha azt látják hogy anya állandóan tanul (mert rájött hogy tanulni szuper dolog, legalábbis amikor már azt tanulhatja ami érdekli őt és nem azt, amit tanulni kell… 😀 ), szóval akkor ő is lelkesebben forgatja a tankönyveit. A futásban a lányom partner lesz, tavasszal már együtt rójuk a köröket 🙂 .

Szóval csend, kávé és net. Most komolyan, várhat többet egy napindítástól egy kisgyerekes anya? 🙂