Szombaton egyéves lett a legkisebbünk. Annyi mindent terveztünk aznapra. De nemhogy a nagyszülők, az egyik tesó sem vett részt a “bulin”, épp az apjával volt vidéken. Kitaláltam, hogy veszünk a nagyobbnak is etetőszéket, és akkor egymás mellett eheti a tortát a két kicsi (érts: kenheti szét a saját fején, ruháján stb…). Első sokk: nagyobbik pont letojja azt, hogy én mit gondoltam ki, üvölt. Második sokk: miután a tortán a gyertyát elfújtuk, odaadtuk az ünnepeltnek, hogy tegyen belátása szerint, azaz trancsírozza szét… Ünnepelt gyanakvóan nézi a tortát, belenyal, oszt’ annyi. Jó-jó a fejére kent egy kis csokit 🙂 . Döbbenet, van olyan gyerek, aki nem szereti a csokitortát. Azt már rezignáltan vesszük tudomásul, hogy 3-as számú gyermekünk esélyt sem ad a tortának.

Viszont Balázsnak ragyogott a kis szeme, amikor énekeltünk neki. Nem értette ezt a gyertya-dolgot, de tetszett neki, az ajándékoknak meg örült.

Engem persze elöntöttek az emlékek, az, hogy egész éjjel Szily Nórával kávéztunk a tévében, a kamera ment közben, jókat nevettünk, mondjuk a végére már “szülés” lett… Életem egyik legjobb döntése volt, hogy jelentkeztem a műsorba, Balázs születése is életem egyik legcsodálatosabb élménye. És hála Krisztának és Kirának, örök emlék marad… (Szerintem már legalább 100x megnéztem 🙂 ).

És örök hála a férjemnek, hogy rábólintott négyeskére… 🙂

A videó itt érhető el: