“Mintául választott személy, akiben a példaképválasztó különösen értékes, számára vonzó tulajdonságokat érez meg vagy ismer fel.”

Nekem 2 példaképem is van 🙂 .  Az egyiket akkor ismertem meg, amikor az autizmussal kapcsolatba kerültem. Érintett szülőként “kezdte”, ma már szakemberként is dolgozik. 3 gyermeke nevelése mellett, szívügye az autizmussal érintett gyerekek és családjaik segítése.

A másik példaképemet pedig először egy konferencián hallottam előadóként. Annyira inspirált, hogy a barátnőmmel az előadás után úgy mentünk oda hozzá, és azzal a szöveggel indítottunk, hogy mi nem ismerjük őt, és most hallottuk először, de valamiért úgy érezzük, hogy el kell mondanunk, hogy pillanatok alatt a példaképünkké vált. Azóta az ő munkásságát (na jó, hála a fb-nak, az életének azt a szeletét, amit a közösséggel megoszt 🙂 ) is figyelemmel kísérjük. Nem is olyan rég ismét volt szerencsém meghallgatni őt előadóként. A célkitűzésről beszélt. Na meg a célok megvalósításáról is… Különben az csak álmodozás. Még a tervezési fázisba sem jut el. És hogy az mennyi meló, hogy kifogásokkal felmentsük magunkat, hogy ez meg ez miért is nem jön össze. Na jó, van úgy hogy tényleg közbejön valami. Nálunk 4 db kölök van, így viszonylag gyakran előfordul, hogy valamelyik megbetegszik. Nálam eddig az működött, hogy ha valami belepiszkított a tervbe (na mondjuk az egyik kölök megbetegedett…), akkor én széttárt karokkal dobtam a terveket, mer’ hát beteg a gyerek, nem tudom véghez vinni. 4 gyerek. Köztük 2 autista, egy kamaszodó drámakirálynő, és egy igazi kis gézengúz, aki a megfelelő helyen kezeli azt hogy ő a 4. (értsd, kiharcol mindent, ennek hangot is ad…). De az eddig meg sem fordult a fejemben, hogy oké, akkor megvalósítom de részletekben vagy egy picit később. Vagy igen, vagy nem… Mint az …és megint dühbe jövünk c. filmben a papi leendő szeme: vagy kék, vagy semmilyen… 😀

Persze hallottam már, hogy elefántot is falatonként együnk meg, de eddig csak néztem azt a rohadt nagy elefántot és el nem tudtam képzelni, hogy a manóban fogom én ezt EGYSZERRE legyűrni… Hát sehogy, tudjuk a kölkök megbetegszenek… 😀

Szóval a célkitűzésről beszélt. Kitűzni és a célokat és megvalósítani. Ennyi. És miközben hallgattam, megvilágosodtam 🙂 . Tényleg ennyi. És eszembe jut, hogy ha a gyerekekkel kapcsolatban van valami fejlesztés vagy egyéb program, akkor azt MINDIG meg tudom szervezni. Mert nem kérdés hogy megyünk-e fejlesztődni vagy sem. És akkor ezt a MINDIG-et kell átültetni a többi területre is.

Valami nagyon bemászott a kis fejembe, ezzel kapcsolatban 1. számú Példaképpel kell beszélnem…

És akkor el lehet kezdeni kitűzni a célokat… 🙂